Hát mától, közel 3 hónapra Malájziában fogok élni, így a blog ezekben a hónapokban nem csak a főzésről, sütésről fog szólni, hanem az itteni életemről, mi milyen, mit láttam mi történt velem. 🙂 Az ideút is izgalmas volt, Doháig Qatar Airways-el repültem, és mivel még nem repültem velük, nagyon kíváncsi voltam. Előre be lehetett online check-in-elni, és már a székem is megvolt, amikor kiértem a reptérre csak a csomagot kellett feladni. Aztán a gép felszállása után, saját kis monitorodon olyan filmet nézhettél, és olyan játékot játszottál, amilyet csak akartál a kínálatból. Én amellett, hogy megnéztem a Tin Tin c. filmet két remek emberrel ismerkedtem meg. Az egyikőjük egy fiatal utazó, aki mostanában dél-kelet Ázsiát és Indiát vette terítékre, és ezen a tájon fog hetekig bolyongni, míg a másik 3 lakhellyel élő idősebb férfiú, aki a sokak által irigyelt álmot éli, az egyik téli lakhelye Thaiföld, hihetetlen tájékozottak, olvasottak voltak, jó volt velük csacsogni egy kicsit az úton. Aztán Dohában egy ingyenes internet hozzáférési pontról bejelentkeztem az itthoniaknak. 1 óra átszállási idő után irány a gép és Kuala Lumpur. Hosszú út, fájó lábak és zene. Mellettem ülő fiatal srác Nigériából, jött Kuala Lumpurba, hogy továbbképezze magát. Állandóan aludt szóval nem igazán tudtam felállni, hogy a fájós lábaimat meg tudjam mozgatni. A reptéren a megbeszéltekkel ellentétben nem a főnök várt hanem Regina. Tündéri csajszi akkor talált rám, amikor már majdnem elkezdtem pánikolni, hogy úr isten itt vagyok a világ másik felén és nem jött ki elém senki, és ekkor megjelent a megmentőm Regina személyében. A lakásról meg az irodáról majd később. Puszi mindenkinek
