The big trip / A nagy utazás – Yogyakarta, Indonesia


This is going to be the first part of a post series. Since I had to leave Malaysia for 3,5 weeks, I have chosen the option to travel around in the neighborhood, on a lower budget, but still comfortable, rather than go home to Hungary for work. So within 2-3 days I have organized the trip, and 2012. 29th March had the fun begin.
I have departed early in the morning, since my flight was due to depart at 7 in the morning. I was traveling with Air Asia, and I went to the airport with taxi due to my friends advice, not with bus, so I had a couple of extra hours before the flight. In that time in KL they had 2 airports, and you were able to get to then in different ways. To KLIA the international one you had to take the train from KL Sentral, and to LCCT (the cheap flight one) with bus also from KL Sentral. And since I had been to that airport only once when I have arrived to Malaysia and it was not LCCT, I have asked my friends what they would recommend for me, I have negotiated the price of the taxi with the driver and arrived to the airport with a cab.
The airport with Mt. Merbabu at the back
I have arrived to Yogyakarta at 9 in the morning. For the Hungarian travelers some extra info, you have a Visa on arrival which is 25 USD and you have to pay it on the spot, they take your fingerprints, take a picture of you and you get the visa. It is a small airport, and it was already really hot when I have arrived. Since I have arrived too early my room was not ready yet, so I have decided to take a walk to the palace of the Sultan. I was planning to walk but I managed to get my first ‘becak’ ride. Becak is the local travel way. it is a bicycle where the passengers are sitting in the front and the ‘driver’ pedal at the back. 1 or 2 person can travel at the same time, but we managed to try it with 3 people sitting in the front, that was fun 🙂
‘becak’ the local transportation
I was quite lucky when I have arrived to the palace, because every Thursday and Saturday they have a traditional Indonesian-Javan dance performance. I have also got to know that the sultan still lives in the palace, and makes the official meetings here. The dance would be a bit different for those who knows only western type of dance could be a bit weird, since it is a series of steady movement and it is really precise. Every movement has its meaning, the whole dance is like a theater performance. When I have arrived 4 women dancer started the dance, when I have finished the tour there was a male and and a female dancer. Next to your ticket you get a guided tour as well (the ticket was 14000 IDR and they usually give 20000 IDR to the guide which is all together around 2,5 USD). The palace completely has different parts there is 2 well-coming hall, 2-3 building full with the gifts for the sultan, a dining hall, a living building, a memorial of IX. Hamengkubuwana sultan. Most of the building was hardly damaged in an earthquake in 2006, but had been fully recovered by 2010. Most of the buildings has only ground floor, and open air one.
The palace garden
The dancer
The dance moves
The details of the palace
After my visit at the palace I went back to my hotal. I can say only good things about my hotel, I had only one little problem, while I was staying there, I have met a cockroach twice in my room. I still have to consider, that I was in the middle of Asia, in the most crowded Muslim country on Earth, and there is no such thing over there like environment protection, or recycling, but garbage mountains, so I was wondering I have only met 2 not more.
I have paid for a trip the following day, so I have got up again really early, before the sunrise. The bus arrived and they take us to a viewpoint, where we could witness the sunrise above Mt. Merbabu. I am saying we while I have met Thomas and Simone there. Check out the view we had that morning below.


From here we have departed to Borobudur. This is the biggest Buddhist building it was built around 800. The builders were aiming to build the Meru mountain you can know from the mythology. So they have managed to built the biggest building in the southern hemisphere. The temple is a embanked building, on the terraces you can find bell shaped stupas, which are perforated and each and every had contained a Buddha statue. On the top terrace there is a approx 10 m high stupa. The ground plan of the building is a mandala, which is a schematic form of the cosmos. The temple was used for about 200 years, after that it was covered with jungle and it was found in 1814 by Sir Thomas Stamford Raffles. The cleaning and the restoration was going until 1980. When the country was ruled by the Netherlands they have started the work, and it was finished by the Indonesian government. Since 1991 it is part of the UNESCO World Heritage. The entrance fee is 15 USD for foreigners.
If you get here and see school groups be prepared to be treated like a rock star. The little kids will make you stop every 3 meter, to take a picture with you. We have been there on a Friday and we have met 3 groups of kids, so it took us about 2 hours to see the temple. Everyone was trying to make some picture with us. In this case it was a school exercise, they should have spoken with a tourists, and make a picture with them, but most of them was only went for the pic.


 On our way to Prambanan, we have visited two smaller temple and a Buddhist monastery.

Prambanan is a set of temples, and within this complex their is one main temple and three smaller temple complex. The main complex middle building is on a raised platform and have 11 temples on it, from which the Temple of Shiva is almost 50 m high. Before the main three temples there are three smaller ones, which are for the animals who have carried the God, so for Shiva it is Nandi the bull, for Brahma it is Hamsa the swan, and for Visnu it is Garuda the eagle. The second terrace is still simmetric to the main terrasz and contains 224 smaller temple, which temples are celled the pewara temples, most of them has been damaged and you can only see sets of stones. The third terrace does not have any religious importance, but it is interesting because of architectural and landscape design aspect, how it reflects to the other two terraces and makes and angle with the coordinate system the first two has. This area is the preparation area for the religious ceremonies, and used to be the living place for the monks who have lived here. in the garden there is a little geo tracker game spot. The last picture was taken from there.


In the temple garden you can find the 1000 temple complex, which has a legend as well. Bandung prince has started a war against King Ratu Boko, the king was famous about his brutal behaviour with his dependent. To start the war Bandung needed to cross the forest of the devil and had to fight him. After he had defeated the devil, its power has got into his body, and he was easily won the war against Ratu Boko. After he have killed the king, he have seen the beautiful daugther of the King and fell in love for the first sight, and asked her to marry him, but she has refused it, while Badung had killed her father. Bandung was so convincing so the princess made a condition for this marriage to happen. The condition was to build 1000 temples within a night. Since Bantung had the power of the devil, it consturction went without any problem, but the princess has seen it and she did not wanted to marry Bandung, so she has asked the local people to make a huge fire next to the village at the direction where the sun usually gets up. The view they have managed to make was almost as it was dawn, so the spirits Bandung has the help from withdrawned. So until the real sunrise there was only 999 temple. Bandung got so upset that he turned the princess to stone and that statue became the 1000th temple. To enter the temple complex tourist has to pay 20 USD.


The following day we have wlaked in the city with Thomas and Simone, we have seen local batik makers, and we have even bought batik paintings. We have been to the local market. We have seen a demonstration against raising the price of the petrol. You have to know that here a liter petrol is 5000 IDR which is 0,4 USD, but the people I have spoken to earn around 60-100000 IDR (4,5-7,5 USD) in a month. We have been to a silver manufactory, a bird market (I have fall in love with the bird cages over here) and in the evening to modern dance event which should have been a traditional one.

The following day I was alone, so Ihave decided to check out the rest of the things I have not seen. So I have visited the Benteng Vredeburg, which is a holland fortress in the middle of the city. I have to admit I was not delighted, I mean the buildings are interesting, and the whole thing is a museum, nut the things they are exhibiting are quite cheap, and most of the items does not even had an english tag. So I have decided to go to Alun-Alun which is the summer palace of the sultan. As in Indonesia there is no such thing as summer only rainy season and dry season, I don’t understand how it can be called summer palace. But the building itself is beautiful, you cannot go inside and you cannot take any picture. There is a smaller exhibition from the used object of the sultan, this exhibition was way more interesting for me than the one in the palace itself, but you don’t have any English description of the items, nor English guide. The last stop was the Watercastle, r the bath of the sultan. I was quite close when a suspicious guy just wanted to showed me the way to the watercastle, he was pointing on a dark alley. I told him thank you and went on my own. Them another guy came close and offered his help to guide me to the watercastle, he was more reliable on the outside, but he took me to the same dark alley the first guy was pointing, so I took all my guts and followed him. And the sign of Water castle was a relief for me, but we turned to another direction so I have started to panic although I have not shown it. We crossed a small tunnel, which was dark, but at the end it was the water castle. I would not do such thing now, but I was young then. The tunnel was a part of the watercastle. The buildings of the bath are beautiful, but the complex has been taken up by the citizen of the growing city. Originally it was a huge area, with gardens, and more buildings with pools, saunas, but with time most of the buildings has been distroyed or has been integrated into the residential area.

After spending two more days with yoga and resting I have continued my trip to Singapore. I have to tell you I have managed to get the best massage on earth here in this city and I have managed to try one of the national food Nasi goreng and the local beer Bintang.


~ ~ ~ ~ ~

A Nagy utazás – Yogyakarta, Indonézia

Most egy hosszú bejegyzéssorozat veszi kezdetét. Mivel el kellett hagynom Malajziát 3,5 hétre azt az opciót választottam, hogy utazgatok a környéken viszonylag alacsony költségvetésből, de mégis konfortosan, ahelyett hogy hazamegyek Magyarországra és húzom az igát 3 hétig. Így hát 2-3 nap alatt megszerveztem az utat, és március 29-én kezdetét vette a nagy kaland. Első állomás Yogyakarta, Indonézia volt.

Hajnalban indultam, köszönhetően a reggel 7 órás indulásnak. Air Asia-val utaztam, a reptéren még KL-ben órákat kellett várnom, mert a többiek tanácsára nem busszal, hanem taxival mentem egészen a reptérig. Tudni kell, hogy KL-ben két reptér van ugyan közel egymáshoz, de a városból kétféleképpen lehet eljutni a repterekre. A nemzetközire KLIA vonattal KL Sentralról, míg LCCT (a fapados reptér) busszal szintén KL Sentralról. Mivel még egy egyszer jártam a reptéren akkor amikor megérkeztem és az sem LCCT volt hanem KLIA, így a többiek tanácsát megfogadva lealkudtam a taxissal az árat és kivitt a reptérre.

A reptér és a Merbabu hegy a háttérben

Reggel kilenckor már Yogyakartában landoltam. Az ide utazóknak egy kis extra infó, magyaroknak Visa on arrival van azaz amint megérkezel 25 USD kell fizetni, ujjlenyomatot vesznek, lefotóznak és megkaptad a vízumot. Pici reptér, és igazi hőség várt. Mivel korán érkeztem a szállásomra és a szobám még nem volt kész, így úgy döntöttem, hogy elsétálok a szultán palotájához. A sétának induló kirándulásból életem első becak kirándulása lett. A becak a helyi közlekedési módozat legérdekesebb változata. Ez egy olyan utazási mód amikor egy vagy két embert szállítanak egy olyan biciklin, ahol az utas elöl ül és a szállító pedig hátul teker. Kipróbáltuk úgy is hogy hárman utaztunk egy becak-ban, na az nagy flash volt. 🙂

‘becak’ a helyi közlekedési eszköz

A palotához érkezve mondhatni mázlim volt, mert minden csütörtökön és szombaton tradicionális Indonéz – Jávai táncbemutató van a palotában. Mint megtudtam a szultán itt él mind a mai napig, és itt tartja a hivatalos fogadásokat is. A tánc annak aki a nyugati táncokhoz szokott kicsit fura lehet, de az indonéz tánc tördelt mozdulatokból áll és nagyon pontos. Minden mozdulatnak jelentése van, olyan az egész mint egy színdarab. Amikor odaértem 4 női táncos kezdte el a fellépést, amikor a körút végére értem akkor egy férfi és egy női táncos táncolt. A belépő mellé kapsz idegenvezetést is ( a belépő 14000 IDR az idegenvezetőnek 20000 IDR szoktak adni ami nagyjából összesen 700 HUf körül van). A palotakomplexum több részből áll 2 fogadócsarnok, 2-3 épület ami a szultán ajándékaival van tele, étkezőcsarnok, lakóépület, egy emléképület a IX. Hamengkubuwana szultánnak. A legtöbb épület a 2006-os földrengésben súlyosan megsérült, de 2010-re teljesen helyreállították. Az épületek többsége egyszintes, és nyitott.

A palota kertje
A táncos
A tánc mozdulatok
A paolta díszítése

A szultáni palotában töltött idő után visszatérve elfoglaltam a szállásomat. A szállásról csupa jót tudok mondani, egyetlen problémám volt az ottani tartózkodás alatt két alkalommal találkoztam csótánnyal a szobámban. Amihez ha hozzátesszük, hogy Ázsia kellős közepén van a hely, a világ legnépesebb muszlim országában és ezen a környéken nincs nagyon se környezetvédelem, se újrahasznosítás de szeméthegyek és kosz igen akkor nem csodálkozik az ember, sőt inkább azon csodálkozik, hogy csak kettő akadt az utamba.

A második nap kora reggel, inkább hajnalban keltem és egész napos túrára fizettem be. Hajnalban jött értünk a busz és levittek minket egy kilátópontra, ahonnan napfelkeltét néztünk a Merbabu hegy felett. A többesszám Thomas és Simone-nak szól, akiket itt ismertem meg. Ez a látvány fogadott minket a kilátópontról.



Innen elidultunk Borobudur-ba. Ez a világ legnagyobb buddhista épülete i. sz. 800 körül épült. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek. Így sikerült megalkotniuk az egész déli félteke legnagyobb építményét. A templom teraszos építmény, a teraszokon álló harang alakú perforált stúpák mindegyike egy-egy buddha szobrot rejt. A legfelső teraszon egy kb. 10 méter magas stúpa áll. Az épület alaprajzilag egy Mandala, ami sematizálva a kozmoszt szimbolizálja. A templomot kb. 200 évig használták, majd az őserdő belepte és Sir Thomas Stamford Raffles találta meg 1814-ben. A megtiszítása és helyreállítása egészen az 1980-as évekig tartott. A holland uralom alatt, még a hollandok kezdték el, majd az indonéz kormány fejezte be. Ma egy óriási park veszi körül. Az Unesco világörökség részét képezi 1991 óta. A belépő 15 USD külföldieknek. Ha ideérve iskolás csoportokat látsz akkor készülj fel, hogy rockstar-ként fognak kezelni, és kb. 3 méterenként megállítanak az iskolások, hogy fotót készítsenek veled. Mi egy pénteki napon mentünk és csak 3 iskolás csoport volt a templomnál, így kb 2 óráig tartott a megmászása. Mindenki velünk akart fényképeket készíteni. Ebben az esetben ez egy iskolai feladat volt, ugyanis beszélgetniük kellett volna a külföldi turistákkal, és egy fényképet készíteni velük, de a legtöbben csak a fotóra utaztak.





Útban Prambanan felé, megnéztünk két kisebb templomot és egy buddhista monostort.

Prambanan egy templomegyüttes nevét takarja, ahol egy nagyobb fő komplexum található, illetve három kisebb templomegyüttes. A központi templomegyüttes középső eleme, ami egy emelvényen van 11 templomból áll, amelyek közül Shiva temploma, a főtemplom körülbelül 50 m magas. A három nagy templom előtt 3 kisebb templom áll, ami az istenek szállítását szolgáló állatoknak emeltek, így Shiva szállítója Nandi a bika, Hamsa a hattyú Brahmának, míg Garuda a sas Visnu-nak. A második terasz még szimmetrikusan helyezkedik el a központi teraszra és 224 kisebb templomot tartalmaz, amiket pewara templomoknak hívnak, de sajnos ezek többsége megsérült és csak kőhalmok vannak a helyükön. A harmadik terasznak ugyan nincs vallási jelentősége, viszont építészeti – tájépítészeti szempontból érdekes, hogy az első két terasz koordináta rendszerével szöget zár be. Ez a terület, a vallási ceremóniák előkészítő helyszíne, illetve az itt dolgozó papok lakóhelyéül szolgálhatott valamikor. A kertben el van rejtve egy geo tracker játék eleme, az utolsó kép az elrejtett játék elemnél készült.





A templomkerthez tartozik az 1000 templom együttese, amihez egy legenda is fűződik. Bandung herceg háborút indított Ratu Boko király ellen, akinek az alattvalóival szembeni kegyetlenkedései híresek voltak. Ahhoz hogy a harcra kerüljön sor, Bandungnak át kellett kelnie az ördög erdején és meg kellett küzdeni vele. Miután az ördögöt legyőzte, az ördög ereje a testébe szállt, és könnyedén legyőzte a kegyetlen Ratu Boko királyt. Miután a királyt megölte, megpillantotta annak gyönyörű lányát, akivel azon nyomban szerelembe esett, meg is kérte a kezét, de a királylány nem akart hozzámenni, hiszen megölte az apját. Bandung addig erősködött, amíg a hercegnő egy feltételt szabott a házasság létrejöttének, méghozzá azt, hogy Bandungnak egymaga egy éjszaka alatt fel kell építenie 1000 templomot. Mivel az ördög Bandung testében segített neki, így eléggé jól haladt az építkezés, ezt meglátva a hercegnő, felkeltette a falubelieket, és megparancsolta, hogy a határban, ahol a nap felkel gyújtsanak óriási tüzet. A látvány olyan volt, mintha hajnalodott volna, így az szellemek, akik eddig segítették Bandungot visszavonulót fújtak, és az igazi napfelkeltére csak 999 kész templom lett. Erre Bandung annyira felháborott, hogy kővé változtatta a hercegnőt, és az ő szobra lett az ezredik templom. A templom kerti belépő 20 USD külföldieknek.


A következő nap Thomassal és Simonéval mászkáltunk a városban, láttunk helyi batik készítőket, sőt batikot is vettünk. Voltunk a helyi piacon. Láttuk az üzemanyag miatt demonstrálókat, tudni kell, hogy itt egy liter üzemanyag kevesebb mint 5000 IDR azaz 100 HUF, de az emberek akikkel beszélgettem kb. 60-100 ezer IDR keresnek egy hónapban. Elmentünk ezüstműhelybe, madárpiacra (itt lettem szerelmes a madárkalitkákba) és este pedig egy modern táncbemutatóra, ami eredetileg tradicionális lett volna.

Másnap már egyedül, de úgy döntöttem, hogy a még nem látott dolgokat felfedezem. Elmentem a Benteng Vredeburg-ba ami egy holland erőd a város közepén. Meg kell, hogy mondjam nem voltam tőle elragadtatva, mármint az épületek érdekesek, de az egész egy múzeumnak van megcsinálva, de a múzeum, meg a kiállított anyag nagyon gagyi, és több mint a feléhez, még angol leírás se volt.
Ezután felkerekedtem és elmentem az Alun-Alun-ba ami a szultán másik palotája a városban, inkább nyári palotának nevezném, de mivel itt nincs nyár csak meleg meg esős évszak így nem tudom, hogy lehet-e nyári palotának nevezni. Mindenesetre az épület, maga a palota az gyönyörű, nem mehetsz be, és nem fotózhatod le, van egy kisebb kiállítás is, a szultán használtai tárgyaiból, ami számomra érdekesebb volt mint a kiállított tárgyak a szultáni palotában, viszont itt sincs angol leírás, és angol guide sem.
A következő állomás a Watercastle, vagy más néven a szultán fürdője volt. Már közel jártam, amikor egy gyanús külsejű férfi odajött hozzám és egy sötét sikátorra mutatott, hogy arra van a Watercastle. Mondtam, hogy köszönöm és mentem tovább. Aztán megint találkoztam egy férfivel, aki egy kicsit barátságosabb ábrázatú volt, és mondta, hogy szívesen elvezet a Watercastle-ig. Beleegyeztem, ugyanabba a kis sikátorba vezetett ahova az első fickó mutatott. Összeszedtem az összes bátorságomat, és követtem a fickót. Aztán egy táblára ki volt írva hogy Watercastle, de mi más irányba vettük az utunkat. Itt már kezdtem parázni, de a legnagyobb para akkor tört rám, amikor bementünk egy alagútba, ami a régi fürdő egy része. Ma már nem csinálnák ilyet de akkor még fiatal és bolond voltam. A fürdő épületei szépek, csak a komplexum teleépült lakóházakkal a népesség növekedése miatt. Eredetileg nagy területet foglalt el, kertekkel és további medencés épületekkel, szaunákkal, de az idők során az épületek nagy része vagy elpusztult vagy integrálódott a városi lakóépületek közé.

További két nap jógázás és pihenés után innen az utam tovább Szingapúrba vezetett. Meg kell mondjam, hogy életem lejobb masszázsát itt kaptam, kirpóbáltam a nemzeti kaját a Nasi Gorenget és a helyi sört a Bintangot.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in: Logo

You are commenting using your account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s